|
|
|
|
TolattyúA tolattyú a dugattyús hőerőgépeknél a henger töltésére ill. ürítésére szolgáló eszközök egyik fajtája.
[szerkesztés] MűködéseA tolattyú olyan szerkezet, amelyben a tolattyúszekrényben a tolattyúrúd segítségével egy tolattyútest mozog, rendszerint a dugattyú mozgásával párhuzamos irányban. Egyik irányba elmozdulva a henger egyik oldalába enged friss gőzt vagy üzemanyagot, a másik oldalról egyidejüleg kiengedi az expandált gőzt vagy égéstermékeket. A másik fél fordulaton vagy másik ütemben az ellenkező hengeroldalakon végzi el ugyanezt a tevékenységet. A tolattyút a vezérmű mozgatja. A vezérmű a beállításától függően a tolattyúnak kisebb, vagy nagyobb kitérést tesz lehetővé, ezzel szabályozza a hengerbe kerülő üzemanyag vagy friss gőz mennyiségét, azaz a henger "töltését". A tolattyúk mellett ugyanerre a feladatra alkalmaznak szelepeket és csapokat is. A belsőégésű motoroknál csak a fejlődés kezdeti szakaszában használtak tolattyúkat, később a szelepes megoldások teljes mértékben kiszorították őket. A gőzgépeknél a szelepes megoldások is elterjedtek, de a tolattyúk megmaradtak a gőzgépek készítésének a legutolsó időszakáig, különösen a gőzmozdonyoknál. Alapvetően kétfajta tolattyú volt elterjedve, a síktolattyú és a körtolattyú (dugattyús tolattyú). [szerkesztés] SíktolattyúA korai gőzgépek leggyakrabban síktolattyút használtak. Ennél a kivitelnél a tolattyúrúd egy kagyló alakú tolattyútestet mozgat. A tolattyútest egy sík felületen csúszik mindkét irányban, amit "tolattyútükörnek" neveznek. A tükörfelületen lévő két vagy több nyílás a gőzcsatornákon át összekottetésben áll a gőzhenger végeivel. Alaphelyzetben a tolattyútest mindkét csatornát lezárja. Egyik irányban eltolva a tolattyútest az egyik gőzcsatornát a külső oldalon beáramló friss gőz számára nyitja meg, míg a másik gőzcsatornából az expandált "fáradt gőz" a kagyló alatt lévő kiömlő nyíláson át távozhat. Ebből következik, hogy a síktolattyúk mozgása a dugattyú mozgását megelőzi, a dugattyú hátrafelé mozgatásához a tolattyút hátra kell eltolni. A síktolattyúban a tolattyútestet a nagy nyomású friss gőz szorítja rá a tükörfelületre. Emiatt a síktolattyú állandó intenzív kenést igényel, amit a gőzbe kevert hengerolaj biztosít. A gőznyomás fokozása a síktolattyú fokozott kopásával, berágódásával járt együtt. A túlhevítés bevezetése miatt a síktolattyúk kenése nem volt kielégítő, emiatt áttértek a körtolattyús gőzgépek készítésére. A síktolattyú előnye volt még, hogy amennyiben a hengerben lecsapódott víz mennyisége akkora lett, hogy nem fért el a hengerben, a fáradt gőz csatornájába bekerülő öszenyomhatatlan víz a tolattyútestet egyszerűen felemelte, megakadályozva ezzel a henger tönkremenetelét, a "vízütést". Ez persze csak viszonylag alacsony sebesség mellett történt meg, mert gyors dugattyúmozgásoknál a víznek nem maradt ideje a tolattyúszekrénybe jutni. [szerkesztés] KörtolattyúA túlhevített gőz alkalmazásának a bevezetése után a gőzgépeket körtolattyúval tervezték. Ennél a kivitelnél a tolattyúrúdra két kerek tolattyútest (dugattyú) van felerősítve, amelyek a tolattyúhengerben mozognak. A tömítésről gyűrűk gondoskodnak. A körtolattyúnál a friss gőzt rendszerint – a síktolattyúval ellentétes módon – a két tolattyútest közé vezetik be, mert íly módon a tolattyúrúd nagynyomású tömítése elmaradhat. Emiatt a körtolattyúk a dugattyúhoz képest fordított mozgást végeznek, a dugattyú hátrafelé mozgatásához a tolattyút előre kell tolni. [szerkesztés] Irodalom
|
