|
|
EszközökMás nyelveken
|
Thaiföld
Thaiföld (hivatalos neve: Thaiföldi Királyság) délkelet-ázsiai ország. Keleten Laosz és Kambodzsa, délen Malajzia és a Thai-öböl (Sziámi-öböl), nyugaton az Andamán-tenger és Mianmar határolja. 1949. május 11-éig az ország hivatalos neve Sziám (thai: สยาม; ejtsd: szájám) volt. A thai (ไทย) népnevet gyakran rokonítják az azonos kiejtésű ’szabad’ (ไท) szóval, de a tágabb taj népcsoport nevével is összefügghet.
[szerkesztés] Földrajz[szerkesztés] Domborzat[szerkesztés] Vízrajz[szerkesztés] Éghajlat[szerkesztés] Élővilág, természetvédelemThaiföld ezerarcú országában összeolvad a Távol-Kelet minden színe és izgalma. Évezredes kultúrát őrző buddhista szentélyek, ősi kolostorok, pazarul díszített templomok, meseszerű paloták, merev arcú óriás Buddha-szobrok, csendes halászfalvak, pezsgő életű fürdőhelyek és az éjjel-nappal lüktető gigantikus metropolisz, Bangkok, adnak ízelítőt az ott élők világából. Népszerűek a fővárosban a girbegurba csatornák és az évszázados hagyományaikat őrző, nomád életmódot folytató hegyi törzsek romantikus települései. A thaiok őszintén, szívből fakadó mosollyal igazítják útba a tanácsot kérőt, és segítőkészségüket csak kedvességük múlja felül. Az ország nagy részén sűrű trópusi dzsungel található, melyben az 50-70 m magas fákat liánok és indák szövevénye hálózza körül. A tengerparti területeken a különböző pálmafajták a legelterjedtebb növények, némelyik közülük a 40-50 méteres magasságot is eléri. Thaiföld állatvilága is rendkívül változatos. Az ország legismertebb emlőse az elefánt, melyeket főként munkaállatnak használnak. Ezen kívül a gyakori vadonélő állatok: tapír, tigris, hiúz, farkas, óriás vidra, vaddisznó, szarvasfélék, de a leggyakrabban előforduló állat a majom, az ország minden vidékén elterjedt. [szerkesztés] Nemzeti parkjai[szerkesztés] Természeti világörökségei[szerkesztés] Történelem Bővebben: Thaiföld történelmeThaiföld történelmét a hagyomány szerint a rövid életű (1238–1368) Szukhothai-királyságig vezetik vissza, melyet a XIV. század közepétől az Ajutthaja-királyság követett. A következő négy évszázad alatt az Ajutthaja-királyság terjeszkedése révén megalakult Sziám, melynek határai az északi Lannathai-királyság kivételével nagyjából megegyeztek a mai Thaiföldével. Habár Ajutthajának voltak kapcsolatai európai hatalmakkal, történelmét alapvetően kínai és indiai befolyások határozták meg. Az 1750-es évektől kezdve a burmai hadesereg számos támadást indított Ajutthaja ellen, végül 1767-ben sikerült elfoglalniuk a várost és elűzni a királyi családot. A következő évtizedben Takszin tábornok, aki 1769-ben királlyá koronáztatta magát, újregyesítette a feldarabolt országot, és kiűzte a burmaiakat. Az őt követő I. Ráma (1782–1809), a mai napig uralkodó Csakri-dinasztia első királya megalapította az új fővárost, Bangkokot (thai nevén Krung Thep) a Csaophraja folyó partján. A fokozódó európai nyomás ellenére az uralkodók jó diplomáciai érzékének és a francia-brit ellentétnek köszönhetően Thaiföld az egyetlen délkelet-ázsiai ország, mely soha nem vált nyugat-európai nagyhatalom gyarmatává. Az 1932-es vértelen forradalom után Thaiföld alkotmányos monarchiává vált, a következő hatvan éven keresztül azonban a rövid életű demokratikus kormányokat katonai puccsok döntötték meg, és javarészt katonai diktátorok vezették az országot. 1992-ben a Bhumibol király által is támogatott országos tüntetések következtében a katonai diktátor lemondott hatalmáról. 1992 és 2006 között demokratikusan választott kormányok váltották egymást, 2006. szeptember 19-én azonban Szonthi Bunjaratkalin tábornok vezetésével katonai puccs döntötte meg Thakszin Csinavat miniszterelnök hatalmát.[1] A 2007. decemberi választások eredményeként hatalomra jutott Népi Erő Pártja (PPP) 2008. január 21-én ülésezett először a parlamentben. A párt vezetőjét, Szamak Szunthonvetet január 28-án a parlament megválasztotta miniszterelnöknek (310 szavazatot kapott a demokrata párt jelöltjére adot 163 vokssal szemben), s egy nappal később a király be is iktatta.[2] [szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés] Alkotmány, államformaThaiföld alkotmányos monarchia. Az Alkotmány értelmében az uralkodónak kevés közvetlen hatalma van, legfontosabb szerepe a nemzeti identitás és egység megtestesítése valamint a thai buddhizmus védelmezése. A jelenleg uralkodó királyt, Bhumibol Aduljadezst (IX. Ráma) hatalmas tisztelet övezi országszerte, melyet egyes alkalmakkor politikai válsághelyzetek megoldására is felhasznál. Az uralkodó kritizálása vagy kigúnyolása bűncselekménynek számít, melyet szigorúan be is tartatnak. A végrehajtó hatalmat gyakorló kormányt a miniszterelnök vezeti, akit az uralkodó jelöl ki az Nemzetgyűlés alsó házának többséggel rendelkező pártjából vagy pártkoalíciójából. [szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásA törvényhozó hatalmat a kétkamarás Nemzetgyűlés (รัฐสภา, Rathaszapha) gyakorolja, mely az 500 fős Alsóházból (สภาผู้แทนราษฎร, szapha phuthen ratszadon) és a 200 fős Szenátusból (วุฒิสภา, vuthiszapha) áll. Mindkét ház képviselőit a nép közvetlenül választja, a Szenátus tagait 6, az Alsóház tagjait pedig 4 évre. A Szenátus tagjai nem viselhetnek kormányzati tisztséget és nem lehetnek párttagok. A bírói hatalom többszintű. Az alkotmánybíróság csak egy jól körülhatárolt alkotmányossági kérdéskörben dönt. Tagjait a Szenátus javaslata alapján az uralkodó jelöli. [szerkesztés] Politikai pártok[szerkesztés] Közigazgatási felosztás Bővebben: Thaiföld tartományainak listájaA mai közigazgatás tartományokból, kerületekből, városokból és falvakból áll. A 76 tartomány 5 régióban található.
[szerkesztés] Védelmi rendszer[szerkesztés] Népesség[szerkesztés] Általános adatok[szerkesztés] Legnépesebb települések Bővebben: Thaiföld városai[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlásThaiföld lakosságának legnagyobb részét különféle tai nyelveket beszélő népek alkotják. Ezek között a legnagyobb számban a közép-thai, az északkelet-thai, a lao, az észak-thai és a dél-thai fordulnak elő. A közép-thaiok régóta domináns szerepet játszanak az ország politikai, gazdasági és kulturális életében, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak egy harmadát teszik ki, és számban az észak-thaiok felülmúlják őket. Az oktatási rendszernek és a nemzeti öntudat kialakulásának következményeként már sokan saját dialektusuk mellett közép-thaiul is tudnak. Az ország nem tai nyelvet beszélő kisebbségei közül a legnagyobb a kínai, akik az ország történelme során számukhoz képest nagyon nagy gazdasági szerepet játszottak. Legtöbbjük teljesen beilleszkedett a thai társadalomba, és nem Bangkok kínai részében lakik. További kisebbségek: maláj, mon-khmer és különböző hegyi törzsek. A vietnami háború után sok menekült települt le az országban, elsősorban az északkeleti régiókban. A legutóbbi népszámlálás (2000) szerint a lakosság 94,6%-a théraváda buddhista. A második legelterjedtebb vallás a mohamedán 4,6%-kal. Néhány provinciában és településen délen mohamedán többség él. A mohamedán közösségek általában elkülönülnek a nem mohamedánoktól. [szerkesztés] Szociális rendszer[szerkesztés] Gazdaság[szerkesztés] Általános adatokThaiföld GDP-je 2005-ben 560,7 milliárd dollár volt. A thai gazdaság növekedése 2003-ban és 2004-ben évi 6% fölött maradt. Thaiföld legfontosabb természetes erőforrásai az ón, gumi, földgáz, volfrám, faanyag, ólom, hal, gipsz, lignit, fluor és a művelhető földterület. [szerkesztés] Gazdasági ágazatok[szerkesztés] Mezőgazdaság[szerkesztés] IparA fontosabb iparágak közé tartozik az elektronikus eszközök, számítógép-alkatrészek és gépjárművek gyártása, míg a turizmus Thaiföld GDP-jének kb. 5%-át adja. [szerkesztés] KereskedelemThaiföld exportja meghaladja az évi 105 milliárd dollár értéket. A legfontosabb exporttermékek a rizs, a textil és a lábbelik, halászati termékek, gumi, ékszerek, gépjárművek, számítógépek és elektronikus eszközök. Thaiföld a világ elsőszámú rizsexportőre, évi 6,5 millió tonnával. A rizs a legfontosabb mezőgazdasági termék az országban. Thaiföldön a művelésre alkalmas földterületek aránya 27,25%, mely a legmagasabb a régióban. A művelhető földterületek 55%-át rizstermesztésre használják. [szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés] Közlekedés[szerkesztés] Kultúra[szerkesztés] Oktatási rendszer[szerkesztés] Kulturális intézmények[szerkesztés] Tudomány[szerkesztés] Művészetek[szerkesztés] Hagyományok, néprajz[szerkesztés] Gasztronómia[szerkesztés] Turizmus[szerkesztés] SportThaiföldi sportolók 5 aranyérmet szereztek az olimpiai játékokon, ebből hármat ökölvívásban és kettőt női súlyemelésben.
[szerkesztés] Ünnepek
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
