Tóra

A Tóra, vagy más néven a Mózesi könyvek vagy Pentateuchus a Biblia ótestamentumi részének első öt könyve, amelyet a zsidó és a keresztény hagyomány a XVIII. századig, kevés kivételtől eltekintve Mózesnek tulajdonított, s amelyet a konzervatív bibliamagyarázat lényegét tekintve ma is Mózestől származtat. A Mózesi könyveket a zsidók az időszámításunk előtt II. századig egy könyvként kezelték és Tórának (héber: tanítás, törvény) nevezték, amely elnevezés ma is használatos. A Tóra a Héber Biblia részét képezi, de az Izraelita vallás azon belül különleges jelentőséget tulajdonít neki. A Tóra a zsidóság legrégibb írásos emlékeit őrzi és leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől, Istennel kötött szövetségein keresztül, a Mózes közvetítése által kapott törvényekig. Az időszámításunk kezdete körüli időkben a Tórát technikai okokból öt könyvre osztották és Pentateukhosznak is nevezték (a pente = öt és teukhosz = tekercs, könyv görög szóból).

[szerkesztés] Részei

• Mózes első könyve vagy Genezis (görög: eredet, származás – mert a világ, az emberiség és a zsidó nép keletkezését mondja el).
• Mózes második könyve, Exodosz vagy Exodus (görög: kimenet – mert az úgynevezett egyiptomi fogságból való kivonulást írja le).
• Mózes harmadik könyve, Levitikosz vagy Leviticus (görög képzésű szó a héber Léviből: a lévikről vagy levitákról szóló könyv).
• Mózes negyedik könyve, Arithmoi vagy Numeri (görög illetve latin: számok – mert népszámlálással kezdődik).
• Mózes ötödik könyve, Deuteronomion vagy Deuteronomium (görög: második törvény).

Az első könyv a bibliai őstörténetet és a pátriárkák történetét tartalmazza, a második, harmadik és negyedik könyv a Mózes-történetet és a Sínai-hegyi törvényhozás eseményeit beszéli el, az ötödik könyv pedig megismétli a törvényt és buzdít annak megtartására.

[szerkesztés] A Mózesi szerzőség

A Mózesnek tulajdonított könyvek Mózesi szerzőségét Ibn Ezra (elhunyt 1167) középkori zsidó tudós nyomán a XVII. században Spinoza vonta először kétségbe. Lásd bővebben Bibliakritika.

A XVIII. században J. Astruc az istennevek váltakozása alapján a Mózesi könyveket két fő forrásra (az egyik a Jahve, a másik az Elohim istennevet használja) és tíz kisebb forrásra vezette vissza.

A modern tudományos bibliakritika J. Wellhausennek a századforduló táján végzett kutatásai alapján a Mózesi könyveket a következő forrásoktól származtatja:

• A legrégibb a Jahve istennevet használó jahvista forrás, amelynek ősibb részét laikus forrásnak is nevezik, mivel a kultusz iránti érdeklődése csekély. A jahvista forrás istenfogalma kezdetleges, erősen antropomorf, stílusa konkrét és egyszerű. Keletkezési idejes az időszámításunk előtti IX. század közepe és a VIII. század közepe közötti időszak, keletkezési helye a déli országrész.
• Nem sokkal ez után keletkezett a az elohista forrás, mely az Elohim istennevet használja, oktató stílusban Elohimra vezeti vissza a történéseket és különös figyelmet szentel a prófétai mozgalomnak.
• A deuteronomiumi forrás szónoki stílusban íródott, különös gondot fordít a Jahve kultuszra, és csak a jeruzsáleumi templomban bemutatott áldozatot tartja törvényesnek. Keletkezési ideje Josiás vallási reformjának időszaka.
• A papi forrás a babiloni fogság időszakában keletkezett több papi nemzedék munkája gyümölcseként. Jellemzője a száraz, ünnepélyes stílus, a teológiai érdeklődés, a kronológiai és egyéb számadatok, valamint nemzetségtáblák közlése. Az egymással fokozatosan egybeépülő forrásokból a fogság után, az időszámításunk előtti V. század végén jött létre egy végső papi szerkesztés (redicatio) következményeként a mózesi könyvek mai formája.

[szerkesztés] Biblográfia

• Vallástörténeti kislexikon ISBN 963 09 2218 5

[szerkesztés] Külső hivatkozás

A Wikimedia Commons tartalmaz Tóra témájú médiaállományokat.

• Héber-magyar kétnyelvű Tóra a Wikikönyvekben