Szerkesztő:Sancho/Temp

A politikai manipuláció célja és feladata, hogy a vezető elit döntéseit és véleményét bizonyos kérdésekben elfogadtassa a közvéleménnyel, mégha olykor azok népszerűtlenek is. A manipuláció akkor tartható sikertelennek, ha a manipuláció tárgyát a manipuláltak megtagadják, egyértelműen elutasítják vagy nem hajtják végre (tehát protestálnak ellene)

[szerkesztés] Története

Az őskori és ókori társadalmakban a vezetők és vezetői csoportok egyszerű manipulációs eszközöket használtak. Az emberekkel elhitették, hogy az uralkodót az Isten nevezte ki vagy ő maga az Isten. (despotizmus) Ilyenek voltak az istenkirályságok. Az ilyenféle manipulációhoz ritkábban egy vallást vagy ideológiát gyártottak, amelyek általában csak ráépültek a már meglévő vallásra. A nép felismerte a hazugságot, ezért ezek az egyszerű manipulációk elbuktak, mivel a nép nem fogadta el az uralkodó isteni eredetét. A későbbi korokban, tehát napjainkban is már elmaradt az uralkodó isteni eredetének hite, de a vallásra, az ideológiára épülő manipuláció egészen napjainkig megmaradt.

• A legjelentősebb világi, esetenként a vallási életben is résztvevő uralkodók az ókortól napjainkig terjedő időszakban végezhették és olykor be is vetették a politikai manipulációt, mint hatalmi eszközt. pl: az iszlám vallásra épülő főleg a Közel-keleti és észak-afrikai államok vezetői középkortól - napjainkig (szultán, emír, kán, kalifa, sah, padisah, ajatollah); fáraó - ókori Egyiptom; cár (Orosz Birodalom, középkori Bulgária), császár (ókori Római Birodalom, Bizánci Birodalom, Német-római Birodalom, Franciaország: I. Napóleon, III. Napóleon, Habsburg Birodalom egyes uralkodói); király (ókortól napjainkig); nagyfejedelem, főherceg, fejedelem, herceg (középkortól napjainkig); Nomád eredetű, indián, afrikai népek (inka - Inka Birodalom; kagán - Avar Birodalom, Kazár Birodalom; négus - az etiópiai sémi nyelvű népek körében elterjedt uralkodói cím volt; radzsa, maharadzsa, mogul - az ókortól egészen az újkorig uralkodtak Indiában; pápa (egyházfő) – Vatikán, ókortól napjainkig Lásd még: Cluny, Róma; dalai láma – Tibet, középkortól napjainkig.
• A kisebb, tipikusan vallási vezetők is rendre befolyásolták a történelem alakulását ilyen egyházi címek pl: püspök, esperes, pap, lelkipásztor, szerzetesek, alexandriai pápa, imám, rabbi, próféta.

Napjainkra a miniszterelnökök és köztársasági elnökök töltik be az uralkodói világi címet a legtöbb államban, de a parlament a politikai elit és egyes országokban a vallási vezetők kezében is nagy hatalom összpontosul. A vallásra, ideológiára épülő manipulációt napjainkra fokozatosan kiszorítják, jelentősége elhalványul. A módszerváltásra azért volt szükség, mert a fejlett államokban az emberek az ideológiára épülő manipulációban is el kezdtek kételkedni. A manipuláció így eljutott szükségszerűen a rejtvényes megoldásokhoz. Napjainkban a nép értelmének elismerése, tisztelete fejeződik ki, a direkt trükkös manipuláció kialakításában. A manipulálók már nagyon korán rájöttek, hogy az erőszak, a kényszer nem nevezhető manipulációnak, emiatt a verbális-mentális ("agymosás") manipulációt kell előnyben részesíteni. Verbális amiatt, mert elsősorban az elfogadtatás a nyelvi közlésre alapul. Mentális, mert az érzelmekre akar hatni. Mindeközben felismerték a manipulálók, hogy fontos a feszültség-levezetés. A manipuláció sikere érdekében szükség van bizonyos arányú ellenzésre és kétkedésre. A manipuláció hosszú időkig fejlődött, fejlődése során eljutott az egyszerű, otromba módszerektől a napjainkra jellemző kifinomult módszerekig, eszközökig. A fejlődés nem volt egyenletes, mert a kommunista rendszerben (20-21. század) újra az otromba módszereket alkalmazták.

[szerkesztés] Felosztása

• 1. Állandó folyamatos, permanens manipuláció. Célja a társadalmi-gazdasági rendszer elfogadtatása

• 2. Akciószerű manipuláció. Célja: törvénycsomag, intézkedéscsomag, háború, szövetségkötés, pénzügyi manőver, kül- és belpolitikai stratégiák elfogadtatása, vagyis az aktuális politikai termékékek elfogadtatása.

[szerkesztés] A politikai manipuláció tényezői

• Manipuláló (vezető csoport) pl. kormány

• Manipuláció tárgya (politikai termék) pl. adóreform-csomag

• Manipuláltak - a tudomány ezt további 2 részre osztja:

1. Szélesebb vezetőréteg (közszereplők, szakértők, intézményvezetők, média vezető egyéniségei, eliten kívüli politikusok)

2. Ismeretlen tömegek (a nép)

[szerkesztés] Alapeszközei

Az alapeszközök összefüggnek, kiegészítik egymást. A manipuláció lényege, hogy számszerűleg is hatalmas a variációk tárháza. Az alapeszközök további módszerekre bonthatók. Ilyen módszerek lehetnek többek között: ellenségkép megalkotása, a nép megosztása, látszatintézkedés, a probléma érintése.

• 1. Egyoldalú beállítás: Az adott poltikai terméket, azaz valamilyen közügyet, egyoldalúan tálalják és elemzik.

pl: holocaust^{[1] [2] [3]}, talmud ^[4][5][6], terrorizmus ^{[7] [8] [9] [10] [11]}, Adolf Hitler ^{[12] [13] [14]}, kommunizmus ^{[15] [16] [17]}

• 2. Tabu téma: A tényeket, a valóságot eltussolják, részlegesen elhallgatják. Ez egy olyan poltikai termékre vagy közügyre jellemző, amellyel a jelentőségénel fogva jóval kisebb mértékben foglalkoznak, elemeznek. (A médiában diktatórikus hatalom esetén hozzátartozhat a témáról szóló cikkek kötelező "kozmetikája" - cenzúrája, vagy publikáció tilalma) pl: cigánybűnözés ^{[18] [19] [20] [21] [22][23]}

• 3. Elterelő manőver: Célja, hogy az adott politikai termék vagy közügy fontosságáról elterelje a figyelmet. Általában az elterelő manőver egy fordított tabu téma szokott lenni. Megfigyelhető, hogy jelentéktelen ügyeket pumpálnak fel, hogy az maradjon a közfigyelem központjában. Ez a politikai manőver nemcsak a figyelemfelkeltésre alkalmas. Mint tudjuk minden sztárolás és reklám alapja a figyelemfelkeltés. pl: neonácik és újfasiszták Magyarországon ^{[24] [25] [26] [27] [28]}

• 4. Zavarosság: Célja a bizonytalanság fokozása és a tisztánlátás elhomályosítása. pl: talmud, vérvád ^[29]

• 5. Feszültségoldás: A sikeres manipuláció lényeges eleme. A permanens feszültségoldás elemei a szólásszabadság, sztrájkok és kisebb tüntetések lehetősége és egyéb alapvető demokratikus alapjogok gyakorlása. pl: BKV ^[30] és MÁV-sztrájkok ^[31]

[szerkesztés] Kategorizálása

A mindennapos életben is megfigyelhetők a manipulációk. Ilyenek az egyéni, kisközösségi, üzleti és egyéb manipulációk.

A fontosabb, a világra és egyes országokra, régiókra kiterjedő manipulációk kategorizálása alább olvasható.

1. Világközpontilag irányított, világkiterjedésű manipuláció pl: Irak, Afganisztán koalíciós csapatok általi megszállása (iraki háború, afganisztáni háború)^{[32] [33][34] [35] [36] [37]}; 2001. szeptember 11-i terrortámadás ^{[38] [39] [40] [41] [42] [43]}

2. Világközpontilag irányított, helyi (országos) manipuláció

3. Spontán, szenzációkeltés célzatú, médiagerjesztett, világ manipuláció pl: madárinfluenza ^{[44] [45]}, anthrax, szeptember 11-i terrortámadás

4. Spontán, médiagerjesztett, országos, vagy helyi manipuláció

5. Spontán helyi vezetők által gerjesztett, helyi manipuláció pl: 2008-as magyarországi koalícióválság

6. Spontán helyi intézmény által gerjesztett, helyi manipuláció pl: ilyen a munkahelyről való eltávolítás, elbocsátás koholt vádak alapján

[szerkesztés] Tudományos politikai manipuláció mechanizmusa

[szerkesztés] A divat terjedése

Egy új divat elfogadtatásának legfontosabb eleme a média és a tömegtájékoztatás. Egy új divat elterjedésében a vezető divatcégeknek és vezető kereskedelmi cégeknek van szerepük. A vezetők elhatározzák, hogy váltásra van szükség, kidolgozzák azokat az új modelleket, amelyek várhatóan sikeresek lesznek. A legjelentősebb divatcégek vezetői együttesen kiválasztják azt a modellt, amelyet az új divatnak szánnak. Ezután beindul a központi reklámgépezet. A gyártók megkezdik az új terméket gyártani, a kereskedelmi cégek az új modellt elkezdik terjeszteni. A divatot diktáló embereken megjelenik a modell. A további folyamatok irányítása már a manipulációs központok feladatköre. Ezután bekapcsolódnak a jelentéktelenebb, de mennyiségileg nagy számú gyártók és kereskedők. A középréteg automatikusan érzékeli a manipulációs központ akaratát. Ezt a folyamatot adaptációnak nevezzük. A végső fázis, amikor a nép bekapcsolódik a divat terjedésébe. A fejlett országok lakossága könnyen manipulálható, ezért nem kétséges, hogy elterjed az új divat Lásd: EMO, Punk, Rock. A végső szakaszban már a központ, a vezető divatcégek nélkül is terjed a divat. Az emberek egymást befolyásolják. A folyamat teljesen automatikussá, öngerjesztésűvé válik.

[szerkesztés] A politikai manipuláció mechanizmusa

A politikai manipuláció gyakorlatilag hasonló a divat terjedéséhez, csak bonyolultabb. A divat a kezdeti irányított fázistől már automatikusan terjed ellenben a politikai manipulációval, ahol szükség van a közvetett és közvetlen utasításra is. A politikai manipuláció mindig több vagy kevesebb ellenérzést vált ki. A folyamat több részre osztható:

1. A manipulációs központ munkája

2. Automata adaptációval való terjedés (kb. 80%)

3. Közvetlen módszerekkel való terjesztés, elsősorban baráti tanácsadással (kb. 20%)

4. Közvetlen intézkedés (kb. 2-3%)

A dolog lényege, hogy a manipulációs központnak (elit vezetés pl: kormány) a manipuláció tárgyát a szélesebb vezetőréteggel és a néppel is el kell fogadtatnia. A néppel 2 féleképpen lehet elfogadtatni vagy közvetlenül vagy a szélesebb vezetés közreműködése révén. A szélesebb vezetőrétegnek van a legnagyobb szerepe a folyamatban. Őket egyrészt a manipuláltak és a manipulálók is egyben. A jól működő szélesebb vezetőréteg felerősíti, a rosszul működő viszont legyengíti a manipulációt A sikertelen manipulációk nagy része felelős volt felkelések és forradalmak kitörése miatt. Többnyire a felkeléseket és tiltakozásokat a szélesebb vezetés egy csoportja vezette (pl: 1956-os forradalom – Nagy Imre – Maléter Pál). Önálló, spontán megmozdulás ritkán fordult elő (pl: Magyarországi tiltakozások 2006 őszén). A szakemberek is egyet értenek abban, hogy a szélesebb vezetőréteg 3 fő csoportra osztható (megbízható vezetők, kétkedő vezetők, megbízhatatlan vezetők). A manipuláció végrehajtásához természetesen a megbízható vezetők a legjobbak. Szinte ösztönösen kerüli a hatalmi centrum (1930-as évektől 1945-ig: III. Birodalom, 1945-től a szovjet blokkban: Szovjetunió, 21. századtól: Amerikai Egyesült Államok, Európai Unió) által mellőzni kívánt témákat, ezek a tabutémák (például ilyen témák: cigánybűnözés, kommunizmus, nukleáris fegyver, biológiai fegyver, nácizmus, Roswell, Guantánamói-öböl, 51-es körzet). A tabu témák mindig úgy alakultak a történelem folyamán, ahogyan az adott területet befolyásoló világhatalomnak érdeke volt (pl: egyes könyvek betiltása, elégetése; tények elhallgatása, meghamisítása.) ^{[46] [47]} Megfigyelhető, hogy a manipulációs folyamatok jelentős része automatikus adaptációval történik. Az adaptációnak van egy másik módja is. A vezető nem a központ jelzéseire figyel, hanem a feletteseire vagy a vezetőtársaira. A manipuláció adaptációja három hierarchikus hálózaton keresztül történik. Egy-egy hálózat nagyon szerteágazó. A modell úgy vezethető le, mint egy növény felépítése. Maga a hálózat gyökér felépítésű, a főágból mellékágak, azokból hajszálgyökerek ágaznak el. A 3 három gyökérzet:

1. Politikai vezetés: világvezetés (pl: USA, Szovjetunió) országok vezetése (pl: MSZP, SPD, Smer; régebben MSZMP, NSDAP, SZKP) országok szélesebb vezetése (pl: Fidesz, SZDSZ, RMDSZ, MKP).

2. Médiahálózat: vezető hírügynökségek, a tájékozatási hivatalokból és médiákból elágazik az országok hírügynöksége (pl: Reuters - Nagy-Britannia, MTI - Magyarország) közszolgálati médiái, vezető médiái (A legjelentősebbek: CNN, The New York Times, The Washington Post, Discovery Channel - USA; BBC – Nagy-Britannia; Eurosport – Franciaország; RTL – Németország; RAI – Olaszország; TV2, RTL Klub, M1 – Magyarország) és ezekből ágaznak el a kisebb médiák. (pl: Rai Uno, Rai Due, Rai Tre, HBO)

3. Szakmai világszervezetek: Világszervezetek (pl: ENSZ, NATO, OPEC, Európai Unió, Arab Liga, Time Warner) országos vezető szervezetek (pl: OTP Bank, T-Online, Vodafone, MÁV, Magyar Pénzverő Zrt., Weiss Manfréd Acél- és Fémművek) alárendelt szervezetek (pl: WTO, Nemzetközi Valutaalap, Világbank, UNICEF, UNESCO – ENSZ szervezetei; Audi Hungária Motor Kft. - Audi AG leányvállalata), helyi szervezetek (pl: polgárőrség).

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Halas. net - Tömegkommunikáció vagy tömegmanipuláció?

[szerkesztés] Irodalom

• Kivaghy Krisztián - A manipuláció tudománya. Kiadó: BBS-INFO ISBN 963-86288-8-X
• Bolyki Tamás – A világ legnagyobb összeesküvései. Kiadó: Jövővilág Alapítvány ISBN 963-86299-2-4
• Mathias Bröckers – Összeesküvések, összeesküvés-elméletek és szeptember 11. titkai ISBN 963-86243-3-7
• Enzo Santarelli – Fasizmus és újfasizmus Kiadás éve: 1976. ISBN 963-09-0596-5

[szerkesztés] Források