|
|
EszközökMás nyelveken
|
Rádiólokátor
A rádiólokátor, rövidebben radar (a Radio Detection And Ranging, angolul Rádióérzékelés És Távmérés) olyan berendezés, mely az általa kisugárzott rádióhullámok (3 MHz – 110 GHz frekvencia, 100 m – 2,7 mm hullámhossz) visszaverődésének érzékelése alapján különféle tárgyak helyét tudja megállapítani. Elterjedten alkalmazzák a repülésben, a hajózásban, a haditechnikában, a meteorológiában, valamint számos más területen. Az adó és a vevő jellemzően, de nem mindig egy berendezésbe van építve. Az első rádiólokátorokat az 1930-as években kezdték rendszerbe állítani, a második világháborúban már elterjedten alkalmazták, elsősorban a légvédelmi feladatokra, főleg Angliában és Németországban. A háború alatt Bay Zoltán az Egyesült Izzóban fejlesztett rádiólokátort, ennek segítségével 1946-ban, alig egy hónappal egy amerikai kutatócsoport után (de sokkal nehezebb körülmények között dolgozva), a világon másodikként sikerült a Holdról visszaverődést érzékelnie és ezzel megmérnie a Hold távolságát a Földtől.
[szerkesztés] A rádiólokátorok funkció szerinti csoportosítása
[szerkesztés] Lábjegyzetek[szerkesztés] Lásd még[szerkesztés] Források[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
