|
|
EszközökMás nyelveken
|
Mobiltelefon
A mobiltelefon (röviden mobil) önmagában kis hatótávolságú hordozható elektromos kommunikációs eszköz. Az alap beszédközvetítő funkción kívül a mai mobilok számos egyéb GSM szolgáltatást támogatnak, így például az SMS-t (szöveges üzenet), email, internet, MMS (multimédia üzenet, fotók, videók küldése). A legtöbb használatban lévő telefon egy bázisállomásokból álló mobil kommunikációs sejthálózatra kapcsolódik, amely összeköttetésben áll a hagyományos PSTN telefonhálózattal is (a többiek műholdas hálózatra csatlakoznak). A mobiltelefont meg kell különböztetni a drótnélküli telefonoktól, amelyek általában csak a korlátozott hatósugarú alapállomás környékén működnek, és jellemzően egy-egy lakáson belül használják őket. Technikailag a mobiltelefon kifejezéssel jelöljük a műholdas telefonokat is és az előző generációs MTS telefonokat, amik nem sejthálózaton működtek.
[szerkesztés] Elterjedése[szerkesztés] MagyarországonMagyarországon az ezred fordulóra a mobiltelefonok széleskörűen elterjedtek: A Nemzeti Hírközlési Hatóság kiadványai szerint 1999 elején még csak 1,1 millió előfizetést tartottak nyilván hazánkban, 2000 elején már 1,9 millió, 2001 elején 3,5 millió, 2002-ben szintén év elején 5,4 millió, 2003-ban 7 millió, 2004-ben 8 millió, 2005 elején 8,8 millió. 2005 novemberében 9,14 millió előfizetést tartottak nyilván. Ezek szerint 100 lakosra 90,7 előfizetés jutott, vagyis tízből kilenc magyarnak van telefonja számtanilag. 2008-ra 11 milló lett ez a szám. Erre az óriási sikerre valószínűleg senki sem számított. A számkiszolgálás miatt 1998 szeptemberében a mobiltelefon-számokat 6-ról 7 jegyűre változtatták. A mobiltelefon rohamos elterjedését több tényező segítette elő. Az egyik legfontosabb, a mobiltelefonok árának csökkenése mely a kereslet erőteljes növekedését idézte elő, így például a mobiltelefon ajándéktárgynak is alkalmas lett. Ezt részben igazolja is az NHH statisztikája, mely az előfizetésszám hirtelen emelkedését mutatja a karácsonyi időszakban más időszakokhoz képest. A másik lényeges tényező, hogy a fenntartási költségek is lassan egyre-egyre kedvezőbbek. Ennek mozgatórugója a szolgáltatók közötti intenzív verseny. Az elterjedést segítette a készülékek folyamatos fejlődése is, ahogy ez jellemző más elektronika termékekre. Fontos még, hogy alapszintű kezelésük egyszerű legyen. A jövő szempontjából gondot jelent a szolgáltatók számára hogy a telekommunikációs szolgáltatásokból már nem tudnak lényegesen több profitot kitermelni, hiszen új felhasználókat csak nehezen nyerhetnek meg.[1] [szerkesztés] Történet
A mobiltelefon manapság egyike a leggyakrabban haszbált eszközeinknek. A bázisállomások technológiájának elméletét már 1947-ben feltalálták a Bell Labs mérnökei az AT&T-nél, és a hatvanas években került továbbfejlesztésre a Bell Labs-nél. A rádiótelefonok hosszú és változatos története a második világháborúig nyúlik vissza, amikor a hadsereg rádióhullám-alapú telefonösszeköttetéseket kezdett alkalmazni. A kézi rádiótelefonok 1983 óta elérhetőek. Mivel előállításuk olcsó, és könnyen fejleszthetők, a mobiltelefon-hálózatok gyorsan elterjedtek az egész világon, a vonalas telefont háttérbe szorítva. [szerkesztés] GyártókA Nokia Corporation jelenleg a világ legnagyobb mobiltelefon-előállítója, a világpiaci részesedése kb. 36% volt 2006-ban.[2] A további előállítók közé tartoznak: Apple Inc., Audiovox (most UT Starcom), Benefon, BenQ-Siemens, High Tech Computer Corporation (HTC), Fujitsu, Kyocera, 3G, LG, Motorola, NEC, Panasonic (Matsushita Electric), Pantech Curitel, Philips, Research in Motion, Sagem, Samsung, Sanyo, Sharp, Siemens, Sierra Wireless, SK Teletech, Sony Ericsson, T&A Alcatel,Toshiba, and Verizon. Továbbá vannak még hasonló speciális távközlési rendszerek, például a Professional Mobile Radio, de ezek különböznek a mobiltelefonoktól. [szerkesztés] Irodalom2002 óta számos könyv jelent meg a mobiltelefonok társadalmi hatásairól.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
