|
|
EszközökMás nyelveken
|
Magyarország
Magyarország, hivatalos nevén a Magyar Köztársaság független, demokratikus állam Közép-Európában, a Kárpát-medencében. Tengerparttal nem rendelkezik, északon Szlovákia, északkeleten Ukrajna, keleten és délkeleten Románia, délen Szerbia és Horvátország, délnyugaton Szlovénia, nyugaton Ausztria határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Budapest. Jelentős nagyvárosok még Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr, Nyíregyháza, Kecskemét és Székesfehérvár. Az ország egyebek között 1996 óta az OECD, 1999 óta a NATO, 2004 óta az Európai Unió, 2007. december 21. óta[3] pedig a schengeni övezetnek is tagja, és egyik alapítója az úgynevezett Visegrádi Együttműködés szervezetnek.
[szerkesztés] Fekvése, határai
Magyarország a keleti félgömb 16° és 23° hosszúsági körei között és az északi félgömb 45° és 49° szélességi körei között, nagyjából Európa közepén helyezkedik el, a Kárpát-medencében. Tőle csaknem egyforma távolságra van az Atlanti-óceán és az Urál-hegység, illetve a Földközi-tenger és az Északi-tenger. Az országnak nincs közvetlen tengerpartja, legközelebb az Adriai-tengerhez fekszik, körülbelül 300 kilométer távolságra. 
Területe 93 036 négyzetkilométer, amivel az országok méret szerinti rangsorában a középmezőnyben található. Az államhatár hossza 2217 kilométer. Nyugaton Ausztriával, északon Szlovákiával, északkeleten Ukrajnával, keleten Romániával, délen a volt Jugoszlávia utódállamaival, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával határos. [szerkesztés] Természetföldrajz Bővebben: Magyarország természetföldrajza[szerkesztés] DomborzatAz ország területén nincsenek nagy szintkülönbségek, legalacsonyabb pontja tengerszint felett 78 méter, amit Szegedtől délre, Gyálaréten mértek, legmagasabb pontja pedig tengerszint felett 1014 méter, a Mátra Kékes nevű csúcsán található. Az ország természetföldrajz szempontjából hat nagytájra osztható, ezek az Alföld, a Kisalföld, az Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység.
[szerkesztés] Éghajlat
Magyarország három éghajlati terület határán helyezkedik el; időjárását a keleti nedves kontinentális, a nyugati óceáni és a déli-délnyugati mediterrán hatás alakítja. Az évi középhőmérséklet +8–12 °C, amelynek viszonylag magas, 20–25 °C-os az ingadozása. A hőmérséklet átlagos értéke januárban a legalacsonyabb, −2–4 °C, júliusban a legmagasabb, 23–25 °C. A napsütéses órák száma évente 1700–2100 óra között van; ez az Alföldön a legmagasabb és a hegyvidéken a legkisebb, ami fontos tényező a mezőgazdaság szempontjából. Az évi átlagos csapadékmennyiség 500–1000 mm, az Alföldön 500–600 mm, a hegyvidéken 800–1000 mm. A csapadék majdnem fele télen, hó formájában hull. A valaha mért legalacsonyabb hőmérsékletet, mínusz 35°C-ot 1940. február 16-án Görömbölytapolcán, Miskolc közelében regisztrálták[4]. [szerkesztés] VízrajzA Kárpát-medence csaknem teljes egészében a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. Magyarország azonban nemcsak édesvízben, de hévizekben is gazdag, sőt Európa hévízben leggazdagabb tájegysége. Az ásványi anyagokban dús gyógyvizek hőmérséklete olykor a 70 °C-ot is meghaladja.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
 Az eredeti állapotában fennmaradt növény- és állatvilág védelmére Magyarországon 10 nemzeti parkot, 38 tájvédelmi körzetet, 142 országos természetvédelmi területet, egy természeti emléket (Aggtelek-Rudabánya-Szendrő alapszelvények) és 1125 önkormányzatok által védett természeti területet hoztak létre eddig, összesen 816 008 hektáron.[5] Magyarország védett természeti értékei közé számos park, erdő, hegy, tó, folyószakasz, vizes élőhely és barlang tartozik. A legfontosabbak régiók szerint:
Számos település rendelkezik a helyi növényvilágot bemutató arborétummal, a legismertebbek Vácrátót, Zirc, Badacsonytomaj, Kám, Kőszeg, Kámon, Vép, Szeleste, Szarvas stb. A különleges állat-bemutatóhelyek közé tartozik a nyíregyházi sóstói vadaspark, a kardoskúti hagyományos állattartó telep, a mezőhegyesi és a bábolnai állami ménes, a dévaványai túzokrezervátum és a veresegyházi medvemenhely. Lásd még:
[szerkesztés] Történelem Bővebben: Magyar történelemA Magyarország név 1920 előtti viszonylatban, a korábbi történelmi időszakok esetében általában a történelmi Magyar Királyságra vonatkozik. Néha a mai Magyarország területét is érthetjük alatta, ezt azonban minden esetben külön jelezni kell. [szerkesztés] A középkori Magyar Királyság
A mai Magyarország területén a magyar törzsek megérkezése előtt számos nép élt, amelyek a 895-ben lezajló honfoglalás után összeolvadtak a magyarsággal. A 10. században Géza fejedelem kezdte meg a pogány magyarság keresztény hitre térítését, de munkáját már fia, az „államalapító” I. (Szent) István fejezte be. István 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén koronát kapott a pápától (Szent Korona),[6] és a Magyar Királyságot a keresztény országok közösségéhez kapcsolta. Királyi székhellyé Esztergom városát tette. A 11. század végén I. (Szent) László végleg megerősítette a magyar államot. A magyar nemesség különleges előjogait a II. András által kiadott Aranybulla rögzítette 1222-ben. A Magyar Királyságot 1241-ben, a tatárjárás pusztította el. A „második honalapító”, IV. Béla ezt követően rendelte el a kővárak építését az országban. A mongolok 1285-ben visszatértek. Ekkorra azonban kiépült a kővárrendszer és megalakult a nehézlovasság, IV. László király pedig katasztrofális vereséget mért a második mongol invázióra. Miután 1301-ben kihalt az Árpád-ház, rövid interregnum után az Anjou-királyok, Károly Róbert és Nagy Lajos központosították a királyi hatalmat. Nagy Lajos megszerezte a lengyel trónt is (perszonálunió), és ezzel a Visegrádról kormányzott „Anjou-birodalmat” jelentős európai (lokális) nagyhatalommá tette. A 15. században Luxemburgi Zsigmond, majd Mátyás király uralkodása alatt Magyarország kulturális szempontból is Európa egyik legjelentősebb országa lett. Az ország fővárosa Buda volt, Mátyás híres királyi udvarával (reneszánsz korszak, csak 1476-tól Beatrix-szal való házasságkötése után). Ekkor azonban már fenyegetett a török megszállás, ami a 16. században véget vetett Magyarország nagyhatalmi helyzetének és hosszú időre függetlenségének is. [szerkesztés] Függetlenségi küzdelmek1541-ben az ország három részre szakadt, egy részét az Oszmán Birodalom foglalta el, másik része a Habsburgoké lett, csak Erdély maradt független. A török hódoltság alatti országrész a 17. század második felére a háborús pusztítások miatt gyakorlatilag elnéptelenedett. Zrínyi Miklós kísérletét a törökök magyar vezetéssel történő kiűzésére a Habsburgok megakadályozták, és a Wesselényi-féle összeesküvés, majd a Thököly-felkelés kudarca után a 17. század végére a Habsburg vezetés alatt álló keresztény seregek foglalták vissza a törökök által uralt területeket. Ettől az időtől Magyarország a Habsburg Birodalom része volt. A Habsburgok a „rebellisnek” tekintett magyarok mellé más népeket (elsősorban németeket és szerbeket) költöztettek a gyéren lakott területekre. A függetlenség kivívására két jelentősebb kísérlet történt, a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc a 18. század elején, valamint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. A nemzeti öntudatra ébredés nemcsak politikai, hanem kulturális síkon is zajlott. A 19. század első felében Széchenyi István által megindított nemzeti reformmozgalom időszakát reformkornak nevezzük. A 1848-as nemzeti forradalom idején Batthyány Lajos miniszterelnökségével önálló magyar kormány alakult. 1849-ben Kossuth Lajos vezetésével függetlenségi háború kezdődött, amelyet a Habsburgok csak orosz segítséggel tudtak leverni. A szabadságért folytatott küzdelmekben, majd a bukást követő több mint két évtizedes diktatúra és passzív ellenállás idején alakult ki a mai magyar nemzet. [szerkesztés] A kiegyezéstől 1945-igAz Ausztriával történt kiegyezésre végül 1867-ben került sor. Ezután Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia társországa lett. Az ország a következő évtizedekben az ipar, kereskedelem, a tudományok, művészetek, a társadalmi élet minden területén hatalmas mértékben fejlődött. 1873-ban három város egyesítésével létrejött az új főváros, Budapest. 
Az I. világháborúban Magyarország a Monarchia részeként, Németország szövetségeseként vett részt, mely több százezer polgár életét követelte. 1918-ban kitört az őszirózsás forradalom, és Károlyi Mihály vezetésével polgári demokratikus kormány alakult, amely kikiáltotta a Magyar Népköztársaságot. A volt Magyar Királyság területét azonban nem sikerült egyben tartani, mert a szomszédos államok francia-brit támogatással az ország jelentős részét megszállták. Ez 1919-ben a polgári kormány bukásához és a kommunista Tanácsköztársaság 133 napos uralmához vezetett. A katonai túlerővel szemben azonban a részsikerek ellenére végül a kommunista hadvezetés is vereséget szenvedett. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) értelmében a volt Magyar Királyság területének kétharmada és lakosságának több mint háromnegyede a környező országokhoz került. A két világháború között Magyarországot (amelynek államformája újból királyság lett) Horthy Miklós kormányzó vezette. Az úgynevezett Horthy-korszak fő célja a gazdaság és a kultúra föllendítése, továbbá az elveszett területek visszaszerzése volt. A II. világháborút megelőző revíziós politikának is köszönhetően, Magyarország visszacsatolhatta a szomszédos országok magyarlakta területeit. 1941-ben a náci Németország oldalán hadba lépett Magyarország. 1944–45-ben a polgári lakosság áldozatainak száma rohamosan emelkedett melynek több oka volt: politikai és a származás miatti üldöztetés, háborús front, az ország német, majd később szovjet megszállása. Magyarország, még Teleki Pál miniszterelnöksége alatt, 12 ún. zsidótörvényt vezetett be, mely alapvetően korlátozta a zsidók jogait. Ezt követően fokozatosan a társadalom perifériájára szorult a zsidó származású lakosság. Az 1944-ben bekövetkezett német megszállás idején a magyar csendőrség 56 nap alatt – május 15. és július 9. között – 437 402 magyar zsidót deportált. A háború Magyarország számára mintegy 900 ezer fős emberveszteséggel és hatalmas anyagi károkkal fejeződött be. [szerkesztés] 1945-től a rendszerváltásigA háborút lezáró párizsi békeszerződés a pozsonyi hídfő kivételével visszaállította a Trianonban megállapított határokat. A háború utáni néhány éves többpárti parlamenti demokrácia után (első köztársaság) a megszálló szovjetek segítségével a kommunisták vették át a hatalmat, és az országban egypártrendszer alakult ki (Magyar Népköztársaság). Az 50-es évek első felében Rákosi Mátyásnak és társainak a sztálinizmus mintájára kiépített totális diktatúrája alatt ezreket kínoztak meg és végeztek ki. Elrettentő példa volt erre a recski kényszermunkatábor. 1956-ban forradalom tört ki, Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a népfelkelés sodrában szakított a Varsói Szerződéssel, kikiáltotta Magyarország semlegességét, és visszaállította a többpártrendszert. A forradalom elsősorban a munkásság és az ifjúság vezetésével zajlott. A forradalmat szovjet csapatok verték le, és a Moszkva által kijelölt új pártvezető, Kádár János által alakított új kormány visszaállította a kommunista egypártrendszert. Nagy Imrét és a forradalom néhány vezetőjét, valamint több száz résztvevőjét kivégezték. A kezdeti terror után Kádár fokozatosan konszolidálta hatalmát. 1963-ban amnesztia következett. A Szovjetunió által irányított politikai-gazdasági szövetség (KGST vagy „szocialista tömb”) többi országához képest a Kádár-rendszer a 60-as évektől a kommunista diktatúra egy viszonylag enyhe változatát alakította ki (gulyás-kommunizmus), amely a hidegháború évtizedei ellenére a nyugat-európai országokkal is bizonyos kapcsolatot tarthatott. Az ország konszolidálásához külföldi kölcsönöket is igénybe vettek, ami az 1973-as olajválság után Magyarország teljes eladósodásához vezetett. Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1980-as évek végén bevezetett reformjai végül Magyarországon is megnyitották az utat a rendszerváltás felé. [szerkesztés] A Harmadik Magyar Köztársaság Bővebben: Rendszerváltás MagyarországonA rendszerváltás 1989-ben következett be, amelynek legfontosabb politikai aktusa az új köztársaság kikiáltása volt Budapesten 1989. október 23-án, majd 1990-ben a köztársaság első demokratikus Országgyűlésének, kormányának, köztársasági elnökének, illetve a tanácsokat felváltó demokratikus önkormányzatoknak a megválasztása. A politikai átalakulás azonban a súlyos gazdasági helyzetet nem enyhítette. A társadalmi intézmények átalakulása csak lassan történt meg. Magyarország 1990-től kezdve a nyugati (euroatlanti) integrációra törekedett. 1999-ben tagja lett a NATO-nak, majd 2004. május 1-jétől az Európai Uniónak. 2007. december 21-étől Magyarország hivatalosan is a Schengeni övezethez tartozik. Lásd még:
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás Bővebben: Magyarország politikai élete[szerkesztés] Törvényhozás
Bővebben: OrszággyűlésMagyarország államformája 1989 óta köztársaság. A hatályos magyar alkotmány a többször módosított 1949. évi XX. törvény. Az alkotmány legutóbbi átfogó módosítása 1989. október 23-án lépett életbe, amelyben a népköztársasági államformát felváltotta a köztársaság. A Magyar Köztársaság politikai berendezkedése parlamentáris (népképviseleti) liberális demokrácia. A köztársaság a népszuverenitás elvére épül, a közhatalom gyakorlása pedig csak a jogállam keretein belül lehetséges. A népképviselet legfőbb szerve az Országgyűlés (parlament). Magyarországon | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
