Második tannenbergi csata

Az első tannenbergi csatát lásd a Grünwaldi csata szócikkben!

Tannenbergi csata
Orosz hadifoglyok a csata után
Konfliktus: Első világháború Időpont: 1914. augusztus 22-szeptember 2 Helyszín: Allenstein környéke, Kelet-Poroszország, a mai Lengyelország Eredmény: Döntő német győzelem
Szemben álló felek
Orosz Birodalom	Német Birodalom
Parancsnokok
Alexandr Szamszonov† Paul von Rennenkampf	Paul von Hindenburg Erich Luderndorff
Szembenálló erők
az orosz 1. és 2. hadseregek 400 000 fő	a német 8. hadsereg 200 000 fő
Veszteségek
50 000 halott és sebesült 90 000 fogoly 500 nehézágyú	10 000 halott és sebesült

,,31-én este nincs információ a 2. hadsereg csapatainak helyzetéről… Nincsenek hírek a XIII. hadtestről. Katonák a XV. hadtestből csoportokban érkeznek Osztrolenkába. A XXIII. hadtest az I. hadtesttel együtt harcol, egy részük a XV. hadtesthez csatlakozott."
Az orosz Északnyugati Főhadiszállás jelentése, 1914 augusztus 31.

A Tannenbergi csata az Első világháború keleti frontján zajlott le az Orosz Birodalom és a Német Birodalom között. A csatában négy orosz hadtest teljesen megsemmisült, a 2. hadsereg szétszóródott, az 1. hadsereg pedig visszavonulásra kényszerült az oroszok kétszeres létszámfölénye ellenére.

[szerkesztés] Előzmények

Az 1914-es német stratégia szerint a birodalom hét hadsereget küld a nyugati frontra, hogy mihamarabb térdre kényszerítse Franciaországot (Schlieffen-terv), míg a lassabban mozgósító Oroszország ellen a keleti határon csak a 8. hadsereget hagyták. Kelet-Poroszország védelme azonban sokkal kritikusabbá vált azáltal, hogy az orosz mozgósítás gyorsabban ment végbe, mint ahogy arra a németek számítottak. Augusztus 20-án a Gumbinneni csata döntetlenül végződött, a német parancsnok, Max von Prittwitz pedig attól félt, hogy a nagyobb orosz erők bekerítik, ezért vissza akart vonulni a Visztula nyugati oldalára. A német főparancsnokság erre leváltotta, helyére a reaktivált Paul von Hindenburgot tette meg parancsnoknak, vezérkari főnökének pedig Erich Ludendorffot, a belgiumi hadjárat egyik hősét nevezte ki.
Amikor Hindenburg és Ludendorff megérkeztek keletre, felülvizsgálták Hoffmann vezérkari tiszt agresszív tervét, mely a 8. hadsereget az orosz 1. és 2. hadsereg közé vezette volna. A terv kockázatos volt, de a németeknek jó információik voltak az orosz seregek mozgásáról és összhangjuk hiányáról (Szamszonov és Rennenkapf közismerten utálták egymást), ugyanis a két hadsereg nyílt rádióvonalon keresztül kommunikált. A rádióüzenetekből kiderült, hogy az oroszok nem számítanak támadásra. A német győzelem kulcsa mégis az lett, hogy az első hadsereg túl messze volt a másodiktól, így a Rennenkampf alá tartozó orosz csapatok nem érhettek oda időben, hogy felmentsék társaikat.

[szerkesztés] A csata

[szerkesztés] A 2. hadsereg bekerítése

Hindenburg, Ludendorff és Hoffmann a Mazuri-tavaktól nyugatra akarták csalni Szamszonov 2. hadseregét, hogy egy német hadtest megkerülhesse és bekerítse a csapdába sétáló oroszokat, míg Rennenkampf erőit egy lovashadosztállyal lefedezve elvágják a 2. hadseregtől. Szamszonov augusztus 26-áig nyugat felé vonult előre, mit sem sejtve az őt fenyegető veszélyről, amikor a bekerítő hadtest Herman von François vezetése alatt a hátukba került. A német főerők délnyugat felől támadtak, míg a fejlett német vasúthálózat előnyeit kihasználó Hindenburg néhány kisegítő erőt átdobott Szamszonovtól északra is, teljessé téve a bekerítést. Az oroszok egy szempillantás alatt abban a helyzetben találták magukat, hogy az eddig visszavonuló németek minden irányból ágyúzzák és támadják őket. A zavar, melyet a fenti jelentésrészlet is bemutat, súlyos veszteségeket eredményezett. Augusztus 28-ára Szamszonov XIII. és XV. hadteste súlyos összecsapásba került a németekkel. A mocsarak és a tavak gátolták Szamszonovot erői átcsoportosításában, így a két elöl lévő hadtest felmorzsolódott.

[szerkesztés] Az 1. hadsereg visszavonulása

Bár Rennenkampf néhány egységét a német támadás szintén érintette, a parancsnoknak fogalma sem volt társa szorongatott helyzetéről. Előrenyomulását gátolták a Königsberg körül épített védművek, ráadásul azt hitte, a német hadsereg, ami valójában a 2. orosz hadsereget támadta, ellene vonult fel és őt készül megtámadni. Igazából csak egy német lovashadosztály állt előtte, de abban igaza volt, hogy a közvetlen közelében komoly német erőket mozgatnak körülötte. Rennenkampf emiatt kelet felé vonta vissza erőit, Szamszonovot támogatás nélkül hagyva.

[szerkesztés] Végeredmény

Szeptember 2-áig az oroszok közel 50 000 halottat és sebesültet, valamint 90 000 hadifoglyot veszítettek. A németeknek 60 vasúti szerelvényre volt szükségük, hogy elszállítsák az oroszoktól zsákmányolt lovakat és felszereléseket, míg ők "alig" 10 000 halottat és sebesültet veszítettek. Szamszonov augusztus 30-án öngyilkos lett.

[szerkesztés] Következmények

Hoffmann azt javasolta, hogy a nagyarányú győzelmet nevezék el a közeli Tannenbergnél 1410-ben lezajlott csata után, ahol lengyel és litván harcosok lemészárolták a német lovagokat.
A diadal hozzásegítette a központi hatalmakat a háború első hónapjainak túléléséhez, ellensúlyozva a Marne-i vereséget. Ugyanakkor csökkentette az Osztrák-Magyar Monarchiára nehezedő nyomást is, amely a kaotikus mozgósítás és háborús tervezés következtében korai vereségeket szenvedett. A 2. hadsereg megsemmisülése lehetővé tette a németek számára, hogy a Mazuri-tavaknál nem sokkal később ismét lesújtsanak. A 8. hadsereg Rennenkampf 1. hadseregét is legyőzte.

[szerkesztés] Forrás

Jeremy Black: Hetven döntő csata, Tannenbergi csata fejezet, ISBN 963-9615-15-3