|
|
Kalcium
| m·v·sz Alkáliföldfémek |
|
Berillium
Be
Rendszám: 4
Atomtömeg: 9,01 g/mol
Olvadáspont: 1287 °C
Forráspont: 2469 °C
Elektronegativitás: 1,57
|
|
|
|
Magnézium
Mg
Rendszám: 12
Atomtömeg: 24,305 g/mol
Olvadáspont: 650 °C
Forráspont: 1090 °C
Elektronegativitás: 1,31
|
|
|
|
Kalcium
Ca
Rendszám: 20
Atomtömeg: 40,078 g/mol
Olvadáspont: 842 °C
Forráspont: 1484 °C
Elektronegativitás: 1,00
|
|
|
|
Stroncium
Sr
Rendszám: 38
Atomtömeg: 87,62 g/mol
Olvadáspont: 777 °C
Forráspont: 1382 °C
Elektronegativitás: 0,95
|
|
|
|
Bárium
Ba
Rendszám: 56
Atomtömeg: 137,327 g/mol
Olvadáspont: 727 °C
Forráspont: 1897 °C
Elektronegativitás: 0,89
|
|
|
|
Rádium
Ra
Rendszám: 88
Atomtömeg: (226) g/mol
Olvadáspont: 700 °C
Forráspont: 1737 °C
Elektronegativitás: 0,9
|
|
|
|
| Általános |
| Név, vegyjel, rendszám |
kalcium, Ca, 20 |
| Elemi sorozat |
alkáliföldfémek |
| Csoport, periódus, mező |
2, 4, s |
| Megjelenés |
ezüstfehér
 |
| Atomtömeg |
40,078(4) g/mol |
| Elektronszerkezet |
[Ar] 4s2 |
| Elektronok héjanként |
2, 8, 8, 2 |
| Fizikai tulajdonságok |
| Halmazállapot |
szilárd |
| Sűrűség (szobahőm.) |
1,55 g/cm³ |
| Sűrűség (folyadék) az o.p.-on |
1,378 g/cm³ |
| Olvadáspont |
1115 K
(842 °C, 1548 °F) |
| Forráspont |
1757 K
(1484 °C, 2703 °F) |
| Olvadáshő |
8,54 kJ/mol |
| Párolgáshő |
154,7 kJ/mol |
| Moláris hőkapacitás |
(25 °C) 25,929 J/(mol·K) |
Gőznyomás
| P/Pa |
1 |
10 |
100 |
1 k |
10 k |
100 k |
| T/K |
864 |
956 |
1071 |
1227 |
1443 |
1755 |
|
| Atomi tulajdonságok |
| Kristályszerkezet |
köbös lapközéppontos |
| Oxidációs állapotok |
2
(erősen bázikus oxid) |
| Elektronegativitás |
1,00 (Pauling-skála) |
| Ionizációs energia |
1.: 589,8 kJ/mol |
| 2.: 1145,4 kJ/mol |
| 3.: 4912,4 kJ/mol |
| Atomsugár |
180 pm |
| Atomsugár (számított) |
194 pm |
| Kovalens sugár |
174 pm |
| Egyebek |
| Mágnesség |
paramágneses |
| Fajlagos ellenállás |
(20 °C) 33,6 nΩ·m |
| Hővezetési tényező |
(300 K) 201 W/(m·K) |
| Hőtágulási tényező |
(25 °C) 22,3 µm/(m·K) |
| Hangsebesség (vékony rúd) |
(20 °C) 3810 m/s |
| Young-modulus |
20 GPa |
| Nyírási modulus |
7,4 GPa |
| Bulk modulusz |
17 GPa |
| Poisson-arányszám |
0,31 |
| Mohs-keménység |
1,75 |
| Brinell-keménység |
167 HB |
| CAS-szám |
7440-70-2 |
| Fontosabb izotópok |
Fő cikk: Kalcium izotópjai
| Izotóp |
t.e. |
felezési idő |
B.m. |
B.e. (MeV) |
B.t. |
| 40Ca |
96,941% |
Ca stabil 20 neutronnal |
| 41Ca |
mest. |
1,03×105 y |
ε |
- |
41K |
| 42Ca |
0,647% |
Ca stabil 22 neutronnal |
| 43Ca |
0,135% |
Ca stabil 23 neutronnal |
| 44Ca |
2,086% |
Ca stabil 24 neutronnal |
| 45Ca |
mest. |
162,7 d |
β- |
0,258 |
45Sc |
| 46Ca |
0,004% |
>2,8×1015 y |
β-β- |
? |
46Ti |
| 47Ca |
mest. |
4,536 d |
β- |
0,694, 1,99 |
47Sc |
| γ |
1,297 |
- |
| 48Ca |
0,187% |
>4×1019 y |
β-β- |
? |
48Ti |
|
| Hivatkozások |
A Kalcium (latinul calcium) kémiai elem az elemek periódusos rendszerében. Vegyjele Ca, protonszáma 20. Moltömege 40,078 g.mol-1. Puha, könnyű fém, mely az alkáliföldfémek közé tartozik. A földkéregben előforduló elemek közül az ötödik leggyakoribb. Hevesen reagál oxigénnel és vízzel, ezért a természetben csak vegyületei fordulnak elő. Mint biogén elem, a minden élő sejt egyik építőköve. Az egyik legnagyobb mennyiségben előforduló fém a szervezetben. Latin nevét a mészről (latinul calx) kapta. A kalcium sói a lángot téglavörösre festik. A kalciumot Humphry Davy fedezte fel 1808-ban. A kalcium rendkívül fontos szerepet tölt be az élő szervezetekben, elsősorban a sejtfolyamatokban, így az egyik leggyakoribb fém az élő szervezetekben.
[szerkesztés] Fizikai-kémiai tulajdonságai
Viszonylag könnyű, puha, reakcióképes fém, mely tulajdonságaival az alkálifémekre hasonlít, mint az alkáliföldfémek őt megelőző elemére a magnéziumra. Cseppfolyós ammóniában sötétkék színnel oldódik. A kalcium a jobb elektromos és hővezetők körébe tartozik. Az alkálifémeknél kisebb reakciókészségű, ennek ellenére petróleum alatt érdemes tárolni, hogy megakadályozzuk az oxidációját. A sói a lángot téglavörösre festik.
A természetben különböző sói fordulnak elő, melyekben a kalcium +2 oxidációs számmal szerepel (Ca2+). A laboratóriumban előállítható szuperbázisa, melyekben Ca2- anion fordulhat elő, ezen anion vegyületei azonban nagyon instabilak, a legerősebb redukálószerek közé tartoznak. A kalcium szobahőmérsékleten reagál oxigénnel kalcium-oxidot és vízzel kalcium-hidroxidot képezve. Hevítés hatására reagál nitrogénnel kalcium-nitridet (Ca3N2) képezve, illetve hidrogénnel kalcium-hidridet (CaH2) képezve. Sok egyéb elemmel és vegyülettel reagál.
[szerkesztés] Történeti áttekintése
A kalcium vegyületek az ókortól ismertek. A mészkő illetve a márvány égetésével már ekkoriban is és mind a mai napig égetett meszet (kalcium-oxidot CaO) állítottak elő. Az égetett mész vízzel való reakciójakor kalcium-hidroxid vagyis oltott mész keletkezik, ami fontos építészeti alapanyag (malter egyik alkotója), emellett fertőtlenítő hatással is bír, így fehér falfestékként is használják. A maltert az ókorban mészkő mellett gipszből (kalcium-szulfát dihidrát CaSO4.2 H2O) is készítették.
Míg az ókori Rómában főként mészkőből készítették a maltert, addig az ókori Egyiptomban főként gipszből, ezért az ókori Egyiptomi sírkövek és piramisok falburkolata általában tartalmaz gipszet is. A malterkészítés munkálatairól írt a kis-ázsiai Dioszkoridész a Krisztus utáni 1. században. Dioszkoridész adta a kalcium-oxidnak az égetett mész nevet. A kalcium neve a latin calx szóból származik, amely meszet jelent.
A kalciumot elsőként sir Humphry Davy állította elő 1808-ban kalcium amalgám elektrolízisével, amelyet gyengén nedveített kalcium-hidroxid elektrolízise során nyert higany katódon.
[szerkesztés] Előfordulása a természetben
Nagy reakciókészségének köszönhetően a kalcium csak vegyületei formájában fordul elő a természetben. Minden természetes vegyületében Ca+2 kation formában van jelen. Mint biogén elem az egyike az élő szervezetbeli sejtek alavető építőköveinek. A földkérég igen nagy részét alkotják a kalcium-tartalmú ásványok és kőzetek. A kalcium alkotja a földkéreg 3,4 - 4,2%-át, így az ötödik legnagyobb mennyiségben előforduló elem és a harmadik leggyakoribb fém a földkéregben, így helye a vas és a magnézium között helyezkedik el. A tengervízben a átlagos koncentrációja 0,4 g Ca/l, a világűrben egy Ca atom jut fél millió hidrogén atomra.
A kalcium leggyakoribb kőzete a mészkő (főként kalcium-karbonát CaCO3 különböző formákban), melyet kalcit és aragonit (kémiailag azonos anyagok) ásványok alkotnak főleg. A mészkő igen gyakori kőzet, csaknem mindenütt előfordul ahol nagyobb mennyiségű biológiai eredetű vagy őskori (elsősorban másodkori) tengeri lerakódásoknál képződött. Kettős karbonátja, melyet dolomitnak (kalcium-magnézium-karbonát (CaMg(CO3)2) neveznek főként Kaliforniában, Kanadában, Mandzsúriában, Dél-Ausztráliában, Brazíliában, Európában pedig Stájerországban, Szlovákiában és Euboián fordul elő. Európában az egyik leggazdagabb ország kalcium forrásban Csehország.
Mészköves szirtfal Dover mellett
A kalcium ásványok különleges típusát képezik a pórusos kréta, amely csaknem tiszta kalcium-karbonát, szinte fénylő fehér színű, mely főként a La Manche csatorna vagy a Rügen sziget partjai mentén fordul elő. Legnagyobb lelőhelyei a földtörténeti kréta korban keletkeztek az őstengerekben a karbonátok kicsapódásával és lerakódásával. Az ilyen lerakódások sok ősi élőlény vázát is megőrizték magukban. Neve utal rá, hogy egykor az iskolai krétát is ebből az ásványból készítették, azonban a mai kréta kalcium-szulfát (gipsz) alapú, melyet porának préselésével állítanak elő.
A mészkő legértékesebb származéka a márvány vagy travertin, melyet elsősorban dekorációs célokra használnak, épületek részeit és szobrokat készítenek belőle. A márvány a mészkőből nagy nyomáson és hőmérsékleten átkristályosodás során képződik , ezért metamorf (átalakulási) kőzetnek tekintjük. A márvány végső színe függ a mészkőben jelenlévő színezőanyagoktól. Az egyik leghíresebb márvány-fajta az Appenini-félszigeten található carrarai fehér márvány.
A mészkő-képződés egyik fontos geológiai jelensége a karsztosodás. A karbonát (CaCO3 vízben gyakorlatilag nem oldódik) és hidrogén-karbonát (Ca(HCO3)2 vízben jól oldódik) között átalakulás játszódhat le. A karsztosodás lényege, hogy amennyiben a földalatti kalcium-hidrogén-karbonát tartalmú víz érintkezésben kerül légköri szén-dioxiddal (CO2), gyengén oldódó karbonát képződik, amely lerakódik. Ezen folyamat során játszódik le a cseppkő képződés. A cseppkőbarlangokban igen gazdag Szlovákia. A cseppkövek (3 fajtái a sztalaktit, a sztalagmit és a sztalagnát) növekedése rendkívül lassú folyamat.
Fluorit (lila) és kalcit (fehér) kristályai
Egyéb ásványok
- Apatit Ca3(PO4)2.Ca(F, Cl)2 egy megelehtősen bonyolult összetételű kalcium-foszfát származék, a termszetes kalcium-források egyik jelentős képviselője.
- Fluorit egy ásvány, melynek kémiai összetétele CaF2 (kalcium-fluorid). Legjelentősebb lelőhelyei Kína, Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Németország és Csehország. Mivel rendkívül különböző színekben tud előfordulni, így dekoratív kőként is használják, de emellett fluort is állítanak elő belőle.
- Gipsz vagy szelenit kalcium-szulfát dihidrát CaSO4 · 2 H2O. Meglehetősen gyakori Közép-Európában (Csehország, Szlovákia, Németország, Ausztria) és az Egyesült Államokban.
- Kevésbé ismert ásványai az anhidrit CaSO4, tachhidrid CaCl2.2 MgCl2.12 H2O, polihalit K2SO4.MgSO4.2 CaSO4.2 H2O, glauberit Na2S4.CaSO4, scheelit CaWO4, arzeniosziderit 6 CaO.3 As2O3.4 Fe2O3.9 H2O, wollasztonit Ca2[Si2O6] és sok egyéb nitrát, jodát, karbonát, foszfát, arzenát, borát és szilikát.
A fém kalciumot az iparban kalcium-klorid és kalcium-fluorid vagy kálium-klorid keverékének olvadék elektrolízisével állítják elő. Ezen elemi reakció másik terméke a klór vagy fluor, melyet iparilag dolgoznak fel. Az elektrolízishez grafit anódot használnak, melyen a klór vagy a fluor válik ki és vas katódot, melyen a kalcium válik ki.
Nagy tisztaságú kalcium állítható elő kalcium-klorid és alumínium reakciójával, amely során alumínium-klorid keletkezik, mely a reakció körülményei közötti magasabb hőmérsékleten folyékony. A reakció során keletkező fém kalciumot desztillációval nagy vákuum mellett tisztítható.
Kis mennyiségű elsősorban laboratóriumi előállításhoz használható a kalcium-azid bomlása nitrogénre és kalciumra.
Évente 1000 tonna kalciumot gyártanak.
- Az elemi kalcium igen erős redukálószer, a finoman szétoszlatott kalciumot szerves redukciókhoz használják, de fontos szerepet kap más fémek redukciójánál (például urán, cirkónium, tórium) is.
- A fém kalcium nagy reaktivitását a metalurgiában a kén és oxigén kis mennyiségének eltávolítására használják a vas olvadékból az acélgyártás során.
- A kalciumot használják mint adalékanyagot az üvegbe, illetve bizonyos ötvözetekbe. Ezen ötvözetek közé tartozik az ólomtartalmú csapágyfém, melynek német gyártmánya 0,7 % klaciumot, 0,6 % nátriumot és 0,04 % lítiumot tartalmaz.
- A mészkőből (kalcium-karbonát) készített égetett mészt (kalcium-oxid) és az ebből készített oltott mészt (kalcium-hidroxid) a mészgyártás művelete után már az őskortól az építészetben használják. Az oltott mész az építészetben mind a mai napig sok kötőelem alkotója mint a malter, vakolat stb. Az ő alkalmazásukkor a bázisos oltott mész reakcióba lép a levegő szén-dioxid tartalmával és ezen reakció során CaCO3 keletkezik:
- Ca(OH)2 + CO2 → CaCO3 + H2O
- A mész és gipsz együttes alkotói az egyik leggyakoribb építőipari alapanyagnak a cementnek. Ezt homokkal és vízzel keverve, a megkeményedés során erős és ellenálló anyagot, betont kapunk. A beton modern építőipari alapanyag, melyet a házépítésen kívül útépítéseknél is felhsználnak.
- A kalcium-karbonátot építészeti és szobrászati felhasználásán kívül festékként, fogporok és krémek lakotójaként valamint az orvosi gyakorlatban kalcium pótlásra is használják.
- A gipszet (kalcium-szulfát dihidrát) elsősorban építészeti állagmegóvásban, öntőformák készítésében használják. A gipsz hőbontásával kalcium-szulfát hemihidrát (CaSO4 · ½ H2O) állítható elő, melyet ha vízzel keverünk, lassan ismét felveszi azt és újra fehér színű, kemény gipsz képződik belőle. Az építészeten kívül fontos szerepet kap lenyomatok készítésénél (például a fogakról). A gipsz készítésénél égetett gipszből a vízzel való keverésnek, száradási időnek és adalékanyagoknak a változtatásával különböző tulajdonságú gipszek állíthatók elő. A gipsz módosulatai a máriaüveg és az alabástrom, melyet burkolóanyagként használnak.
- A kalcium-karbidot mint erős redukálószert használják. Korábban elsősorban a bányászat használta karbid lámpákba. Bennük a karbidra víz csepegett, aminek hatására a karbid vízzel reagált és acetilént (etint) valamint kalcium-hidroxidot képezett. Az acetilént pedig a bányákban világításra használták, mivel levegő jelenlétében ég. A karbidlámpáknál a víz csepegésével lehetett szabályozni az égést, vagyis az acetilén-felszabadulását.
- A kalcium foszfátjait, például a CaHPO3-ot ipari műtrágyként használták, melyek a növényeknek mind kalciumot, mind foszfort adnak.
[szerkesztés] Szervetlen vegyületek
- Kalcium-hidrid (CaH2) egy fehér kristályos anyag. Előállítható fém kalcium elemi hidrogén atmoszférában való melegítésével. A melegítés során gyakran meggyullad a kalcium. A kalcium-hidrid erős redukálószer, amelyet magas ára miatt redukciókra általánosan nem használnak. Vízzel való reakciója során kalcium-hidroxid és hidrogén keletkezik:
- CaH2 + 2 H2O → Ca(OH)2 + 2 H2
- CaCO3 → CaO + CO2
- Kalcium-hidroxid (Ca(OH)2) könnyű, fehér porszerű anyag, mely szinte alig oldódik vízben, melegítés hatására oldhatóság tovább csökken. Vizes szuszpenzióját mésztejnek nevezik. Égett mész és víz reakciója során keletkezik. Ezen reakció szerint nevezik oltott mésznek:
- CaO + H2O → Ca(OH)2
A kalcium sóinak nagyobb része vízben jól oldódik, de egy részük nehezen, vagy egyáltalán nem oldódik vízben. Sói fehér színűek vagy színtelenek (kivéve azokat, melyeknél az anion adja a színt: manganátok, kromátok). A kalcium sói jobban oldódnak, mint a magnéziuméi. A kalcium vegyületei könnyen képeznek kettős sókat és egyes esetben komplexeket is, ezek azonban sem a kalciumra, sem a többi alkáliföldfémre nem jellemzőek.
- Kalcium-klorid (CaCl2) fehér kristályos anyag, mely vízben jól oldódik. Kristályát két vízmolekulát tartalmazó kristályvízzel képezi, ez a kalcium-klorid dihidrát (CaCl2 · 2 H2O). Ez a kristály hevítve elveszíti kristályvizét és egy fehér porszerű anyag keletkezik (vízmentes kalcium-klorid), amelyet a preparatív szerves kémia használ gázok és folyadékok szárítószereként. Télen az utakat és járdákat szórják vele, hogy a víz fagyáspontját csökkentsék. Előállítható kalcium-karbonát vagy kalcium-hidroxid és sósav reakciójával vizes oldatban.
- Kalcium-karbonát (CaCO3) fehér kristályos anyag, mely vízben nagyon gyengén oldódik, oldhatósága a hőmérséklettel csökken. A természetben mint ásvány fordul elő hét stabil és egy nem stabil módosulatban. Előállítható kalcium kationokat tartalmazó oldatból karbonát anionokkal való kicsapatással vagy kalcium-hidroxid és szén-dioxid reakciójával, ami a malter megszilárdulásának is az alapja.
- Kalcium-szulfát (CaSO4) fehér porszerű anyag, amely csak részlegesen oldódik a vízben (oldhatatlannak minősítik, de a karbonátnál jobban oldódik). Oldhatóság függ állapotától is. Az anhidrit nem tartalmaz semmilyen kristályvizet, vízben szinte egyáltalán nem oldódik. Kristályvizet tartalmazó formái, hemihidrátja és dihidrátja már jobban oldódnak. Oldhatóságuk a hőmérséklettől is függ, legjobb oldhatósága 40°C körül várható. Savas esők esetében a mészkő és márvány köztéri szobrok felületén a savas eső hatására nagyrészt kalcium-szulfát képződik, melyet a további esők (mivel jobban oldódik, mint a karbonát) lassan lemosnak. Súlyosabb azonban, hogy a savas eső behatol a kőzet belsejébe és itt keletkezik kalcium-szulfát, amely nagyobb moltérfogatú mint a karbonát, ezért lassan szétfeszíti a szobrokat. A kalcium-szulfát a természetben gipsz ásványként fordul elő, de egyéb kristálymódosulatokban is vagy mint kőzetek alkotója. Előállítható vízben oldható kalcium-vegyület szulfát anionokkal való reakciójával.
A kalcium szerves vegyületei közé tartoznak a kalcium szerves savakkal alkotott sói, közülük jelentős a kalcium-oxalát, mely főképp a rebarbara leveleiben fordul elő oxálsavval együtt és a leveleinek mérgező voltát okozza. Emellett fontosak még a kalcium alkoholokkal alkotott sói a kalcium-alkoholátok, illetve a kalcium komplexei. Különleges csoportot alkotnak a kalcium fémorganikus vegyületei.
[szerkesztés] A kalcium élettani jelentősége
|