Demagógia

A demagógia (a görög δημος (demos, nép) és αγωγειν (agogos, vezetés) szavakból) a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. A politika és a politológia egyaránt használja, általában tetszetős, részigazságokon, vagy irreális elképzeléseken alapuló politikai programok vagy kijelentések rosszalló (pejoratív) megjelölésére. Számos jelzős szerkezetben is előfordul, attól függően, hogy a politika vagy a kijelentés mely területre vonatkozik (pl. szociális demagógia, faji demagógia, osztálydemagógia).

Tartalomjegyzék

1 Értelmezések
2 A demagógia eszközei
3 Példa: egy demagóg program
4 Források
5 Irodalom
6 Kapcsolódó linkek

[szerkesztés] Értelmezések

A mai politikai pártok kissé elkoptatták ezt a kifejezést, mert túl gyakran használják kevésbé elítélendő jelenségek (pl. kampányfogás) megjelölésre, leszólására. Többségi vélemények szerint a 20. században mind a fasizmus, mind a kommuniznus, mind a nemzetiszocializmus gyakran élt a demagógia eszközével. H. L. Mencken humorista definíciója szerint a demagóg

„valaki, aki olyan tanokat hirdet, amikről tudja, hogy hamisak, olyan embereknek, akikről tudja, hogy idióták.”

Mencken értelmezésében a demagógia szükségszerűen hazugságot tartalmaz, de gyakran ennél tágabb értelemben is használják, amikor a beszélő nem mondja közvetlenül a valótlanságot, hanem hagyja, hogy a kritikátlan hallgató maga jusson el a kívánt végkövetkeztetésre. A demagógia gyakran tartalmaz érvelési hibákat, de sok más eleme is van, amiknek semmi köze a logikához.

A kifejezést manapság elsősorban a politikai ellenfél lejáratására használják^[1].

A demagógok szívesebben időznek hamis kérdések, mint valóságos kérdések körül. Nem mindegyik demagóg nyúl hamis kérdésekhez az egyes kisebbségi csoportok állítólagos vétkei kapcsán, de a többségük ezt teszi. Amit mondanak, az többnyire tekintélyelvű személyiségtípus igényeihez van igazítva^[2].

A demagógiára leginkább fogékony emberek előítéletes személyiségek. Az előítéletes személyek nem törődnek azzal, hogy világképük szűk körre terjed ki, és szerkezete nincs összhangban a világgal, számukra csak az a fontos, hogy világképük világos és áttekinthető legyen. Ahol nincs rend, ott rendet csinálnak. A járt utat akkor sem hagyják el, amikor új megoldásokra lenne szükség. Hacsak módjuk van rá, mindenbe belecsimpaszkodnak, ami ismerős, biztonságos, egyszerű és határozott körvonalakkal rendelkezik^[2].

[szerkesztés] A demagógia eszközei

Összehasonlíthatatlan mennyiségek párhuzamba állítása – Például: „kormányunk a szociális kiadásokat hétmilliárd forinttal emelte, míg az előző kormány csak 0,4%-kal.” Ez azt sugallja, mintha az utóbbi kevesebb lenne, de nem tudhatjuk, hogy ez valóban így van-e, ha nem tudjuk, mennyit költöttek a kormányok a szociális kiadásokra összesen.

Hamis szaktekintély – támaszkodás egy olyan személy általános szakértői „tekintélyére”, aki az adott témában nem számít jártasnak. Például: „a professzor elolvasta a könyvemet, és nagyon meg volt vele elégedve”. Az a (fontosnak látszó) tény, hogy az illető egy vegyészprofesszor volt, a könyv pedig antropológiai témájú, nem említtetik.

Vagy velünk, vagy ellenünk (hamis dilemma) – Ha a demagóg úgy állítja be a helyzetet, mintha az adott témában csak kétféle álláspont lenne lehetséges. Például: „Kovács nincs velünk, ezért ellenünk van.” Ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy az illető az adott kérdésben nem foglal állást egyik fél mellett sem.

Oda nem illő tények felhozatala, hogy álláspontunkat (termékünket stb.) kedvezőbb színben tüntessük fel – Pl. „Üdítőitalaink nem tartalmaznak nátrium-tioszulfátot.” Ez ugyan valószínűleg igaz, ám mivel a kérdéses vegyianyag mérgező tisztítószer-alapanyag, nem is szabad, hogy üdítőitalokban felbukkanjon.

Érzelmi „támadások” – kísérlet arra, hogy a vitát az érzelmek szintjére helyezzük. Példák: „Mindenki ellenem van!” „Nem lehet egyszer véletlenül nekem is igazam?” „Amit ön művel, uram, az egyszerű demagógia!”

„Démonizálás” – mások (személy vagy csoport) „morális veszélyként” való beállítása. Ez gyakran jár együtt a bűnbakkereséssel, azzal, hogy másokat hibáztatunk a saját problémáink miatt.

Goebbelsi propaganda – hazugságok (akár óriási képtelenségek) folyamatos, állandó ismételgetése és terjesztése; mivel a tapasztalat szerint magának az ismételgetésnek is, az igazságtartalomtól függetlenül, nagy meggyőző ereje lehet.

Érvelési hibák – Sok az előző pontokból ide tartozik. Az érvelési hibák formális logikai hibákat jelentenek, amelyek közül sok nagyon jól alkalmazható demagógia céljára.

[szerkesztés] Példa: egy demagóg program

A demagóg többnyire a következő pontok köré sorakoztatja fel mondanivalóját^[3]:

Kijátszottak benneteket - A hozzánk hasonló őszinte és tisztességes embereknek mindig a balek szerepe jut. Tennünk kell valamit. Altalános összeesküvést szőnek ellenünk.

Az összeesküvők romlott nemi erkölcse közismert - „Gazdagságukban már nem tudnak mit csinálni, konyakban fürdenek, Amerika elcsavart fejű lányaiból merítik háremüket." „A keleti erotika csak arra szolgál, hogy megmérgezze a keresztény ifjúság egészséges erkölcseit." Az idegeneké minden tiltott gyümölcs élvezete.

Jelenlegi kormányunk korrupt - A kétpártrendszer becsapás. A demokrácia csupán „bűvészeti szakkifejezés". A polgári szabadságjogok „egy őrült szabadosságai". Agyrém az egyetemes etika gondolata, elsősorban saját magunkra kell gondolnunk. Nem bízhatunk meg a külföldiekben. A nemzetköziség riasztó méreteket ölt. Már saját kormányunkban sem bízhatunk meg. Az idegen termeszhangyák belülről rágják a kormányt."

Ellenségeink alacsonyrendű állatok, csúszómászók, rovarok baktériumok - Végezni kell velük, tennünk kell valamit. nincs középút. A világ két részből áll. Akik nincsenek velünk, azok ellenünk vannak. A vért tisztán kell tartanunk. Fajilag tiszta vérű elitünket féltve kell óvnunk.

Mi a teendő ha egyszer már ég a ház? - A válasz egyszerű, az őszinte szívű emberek vezérre várnak. íme itt vagyok én… Cseréljétek ki a vezetőket. Rám lehet számítani. Majd én eltakarítom ezt a szeméttelepet. Boldogabbak lesztek, békében fogtok élni.

A helyzet máris túl érett, gondolkozásra nincs idő - Elég, ha pénzt adtok, majd én megmondom nektek, hogy mit kell tennetek.

Mindenki ellenem van - A mártírotok vagyok. Az ellenség az életemre tör, de Isten megóv engem. Én foglak vezetni benneteket.

Európa számos országában ez a fajta demagógia természetesen nem múlt el tettek nélkül, nyomtalanul. Egész kormányokat söpört el a tömegindulat, melyet hasonló jellegű felhívások keltettek föl^[2].

[szerkesztés] Források

^ Abból, hogy egy ország szellemi hangadói évente hányszor használják a demagógia szót, pontosan meg lehet állapítani, hogy milyen mértékben tartják műveletlennek azokat, akikhez szólnak.(Illyés Gyula: Demagógia Nyugat 1937.5.szám ŐRJÁRAT http://epa.niif.hu/00000/00022/00616/19613.htm
^ ^a ^b ^c Gordon W. Allport Az előítélet, ford. Csepeli György, 1977
^ L. Löventhal és N. Guterman: Prophets of Deceit: A Study of Techniques of the American Agitator (A csalás prófétái: az amerikai agitátor technikáinak a vizsgálata). New York, 1949.