Brasília

Világörökség

m·v·sz

Brasília

Adatok

Ország

Típus

Kritériumok

Felvétel éve

Elhelyezkedése

Brasília

Az Igazság szobra a Legfőbb Bíróság előtt, Alfredo Ceschiatti műve.

[szerkesztés] Éghajlata

Brasília éghajlata télen száraz, nyáron viszont nedves. A napi maximális hőmérséklet átlaga 28°C, az átlagos hőmérséklet 20,5°C. A legmelegebb hónap szeptember, amikor a napi hőmérséklet 16°C – 28°C között mozog, a leghidegebb pedig a július (13°C – 25°C). A valaha mért legkisebb hőmérséklet 0,5°C, a legmagasabb pedig 34,1°C volt. Az éves csapadék átlagosan 1555 milliméter. A legtöbb csapadék az októbertől áprilisig tartó esős évszakban esik (havi átlagban 121 és 246 milliméter között), a legkevesebb a májustól szeptemberig tartó száraz évszakban (8 és 56 milliméter között).

[szerkesztés] Története

A Brazil állam első két fővárosa, Salvador és Rio de Janeiro, a partvidéken épült fel. A 1850-es évektől a portugál királyok, majd a brazil császárok és a demokratikus korszak elnökei mind szerették volna áthelyezni a fővárost a belső területekre. Ezek kevésbé voltak kitéve a kalózok támadásainak, és bár szegényebbek voltak, egy új város fejleszthette volna a régiót és csökkenthette volna a gazdasági különbségeket. 1823-ban José Bonifácio de Andrad e Silva, egyike a független Brazília támogatóinak, javasolta a főváros költöztetését, és az új városnak a Brasília nevet. 1891-ben, az első brazil alkotmány (amely már 1889-ben érvénybe lépett) kijelentette, hogy az új főváros meg fog épülni. 1894-ben az alkotmány egyúttal lefoglalt az új központnak egy 14 ezer négyzetkilométeres területet. 1922. szeptember 7-én lerakták Brasília alapkövét, a mai Planaltina város közigazgatási területén, Brasília szatellitvárosainak egyikében. Eurico Gaspar Dutra kormányzása alatt (1946 és 1950 között) a város óriási fejlődésnek indult, mivel a tervezést felváltotta az építkezés. 1955-ben az új fővárossal foglalkozó bizottság kijelölte az újonnan építendő város helyét^[1].

1956-ban Juscelino Kubitschek de Oliveirát választották államelnöknek, aki megalapított egy az új várossal foglalkozó vállalatot, a NOVACAP-ot. Kubitschek megbízta Oscar Niemeyert, az akkor még fiatal építészt, a város építtetésének vezetésével. Még abban az évben megkezdődtek az építési munkálatok. 1957-ben Lúcio Costa nyerte el az építés jogát, akinek munkája pilóta terv néven (portugálul Plano Piloto) vált ismertté, és aki terveit Le Corbusier eszméi alapján készítette. A tájépítész Roberto Burle Marx volt. Kubitscheknek az volt a terve, hogy Brazília az ő öt éves kormányzása alatt annyit fog fejlődni, mint az előző fél évszázadban (ezt bizonyítja az államelnök mottója, az "ötven év ötben" is). Juscelino Kubitschek arra vágyott, hogy ő legyen az alapítója Brasíliának, ezért 1960. április 22-én hivatalosan megnyitotta, még azelőtt, hogy az elkészült volna^[1].

A kezdetektől fogva Brasília gyorsabban növekedett és fejlődött mint a tervek alapján várták. Az eredeti terv szerint Brasília csak az ország vezetésének, a hivataloknak és az őket kiszolgáló személyzetnek adott volna otthont, ám egész Brazíliából (főleg az északi és északnyugati területekről) több ezer ember költözött az új városba. Ezeket a bevándorlókat a candangos nevet kapták. Amikor Brasília elkészült, azt javasolták nekik, hogy térjenek haza, de sokan nem tették, mivel egy jobb élet lehetőségét látták Brasíliában. Az ott maradtanknak a pilóta terven kívül építettek ki lakóhelyeket. Ahogy több és több bevándorló érkezett Brasíliába, ezek a települések egyre gyorsabbab kezdtek növekedni, és lassan szatellitvárosokká nőtték ki magukat^[1].

Az 1980-as évekig Brasília polgármesterét a brazil kormány nevezte ki és a törvényeit is az állami szenátus határozta meg, ám az 1998-as új alkotmány óta Brazília lakossága szabadon választhatja a polgármester és a képviselőtestületet^[1].

[szerkesztés] Kritikák

Brasíliával szemben az a legfőbb kritika, hogy nem a gyalogosok számára készült. Az eredeti tervben nem is voltak közlekedési lámpák; a gépkocsiutak felüljárók és alagutak segítségével keresztezték egymást.

A másik gyakori bírálat az, hogy Brasília jó messzire, úgynevezett szatellitvárosokba költöztette a szegény negyedeket (például Santa Maria, São Sebastião, Gama, Ceilândia és Sobradinho). Ezeket a városokat busszal vagy felszíni gyorsvasúttal lehet a központból megközelíteni.

[szerkesztés] Lakosság

A tulajdonképpeni Brasília város a kb. 200 000 lakosával csak a harmadik legnagyobb a szövetségi államban Ceilândia (348 688 lakos) és Taguatinga (259 123 lakos) mögött. A legtöbb lakos az elővárosokban és a városon kívüli régiókban lakik. A lakosság száma ugrásszerűen nőtt az elmúlt ötven évben: míg 1950-ben csak 36 000 lakója volt, 2005-ben a lakó száma kb. 63-szorosára nőtt (2 277 259). A népsűrűség 422 fő négyzetkilométerenként. Az alábbi táblázat a lakosság számának alakulását mutatja. Az 1985 és 1991 közötti mintegy 180 000 főnyi csökkenés annak tulajdonítható, hogy az alacsonyabb jövedelmű vagy jövedelemmel nem rendelkező lakókat adminisztratív intézkedésekkel a környező szatellitvárosokba telepítették át.

Brasília lakói jellemzően a közép- és felsőosztályhoz tartoznak. Az ország északkeleti tartományaiból származó munkások számára, akik a várost felépítették, nem terveztek lakásokat. Ők főleg a Brasília körüli szatellitvárosokban élnek. Az ipar – amelynek külön területet tartottak fenn – nem telepedett be. Az elővárosok képét a magas munkanélküliség és az ezt kísérő társadalmi jelenségek (alkohol- és drogfogyasztés, nővekvő bűnözés) határozzák meg. Ezzel szemben a zöldövezetekben gazdag, jó infrastruktúrával ellátott brasíliai élet minősége az ott élő emberek számára magasabb az országos átlagnál. A városból hiányzik azonban a fővárosokra jellemző kulturális élet lüktetése. A politikusok, hivatalnokok és alkalmazottak szívesebben töltik a hétvégét más városokban.

[szerkesztés] Látnivalók

A város legmagasabb épületéről, a 218 méter magas TV-toronyról szép kilátás nyílik a városra. Ez a régi buszpályudvar mellett, a város központi tengelyén helyezkedik el. Ettől keletre található a parlament épülete a két karcsú toronnyal, nyugatra tőle az 1981-ben elkészült Kubitschek-emlékmű. Északi és déli irányban lakónegyedek, szállodák és bevásárlóközpontok helyezkednek el. A sűrűn beépített északi és déli szárnytól távolabb található a sportstadion, a meteorológiai pbszervatórium, a camping és az állattemető.

A város főtengelyének a TV-torony és a „Praça dos Três Poderes“ tér közötti része gyalogosan is bejérható. A régi buszpályaudvar mögött található a nemzeti színház, jobbra pedig a Catedral Metropolitana Nossa Senhora Aparecida katedrális. A minisztériumok utcája, az „Esplanada dos Ministérios“, a katedrális mögött kezdődik. A tengely végén található a parlament („Congresso Nacional“). A „Praça dos Três Poderes“ tér másik oldalán van az elnöki palota, a legfelsőbb bíróság épülete, illetve a legújabb épület, a Tancredo Neves (1910–1985) emlékére épült pantheon. A tér baloldalán az elnöki hivatal, a „Palácio do Planalto“ helyezkedik el.

A TV-toronytől balra levő lakónegyedben található az „Igreja Dom Bosco“ templom, amelyet a város patrónusáról, Johannes Bosco-ról neveztek el.